Gazdatlan sziv Hedwig Courths Mahler 

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

 Ha mindent beleszámolunk, bútort, ruhákat, háztartási kellékeket,
szQnyegeket és képeket, akkor szerintem közel tízezer márkára rúg az összeg.
 Ó, ha csak ennyi, akkor nincs baj. Kevesebbe kerül, mint gondoltam 
felelte a lány megnyugodva.
 Hallod-e, kislány, úgy beszélsz, mint egy KrQzus  incselkedett Wigand.
 Az is vagyok, Georg. És egyáltalán, mire költhetném én azt a pénzt, ha
nem arra, hogy neked meghitt otthont teremtsek.
Käthe gazdagságának hallatán Wigandot kellemes érzés kerítette
hatalmába. Mosolyogva, ám szegény bqnös gyanánt bevallotta minden
adósságát, amely közel háromezer márkát tett ki. Käthe csak nevetett.
 Mihelyt a feleséged leszek, visszafizetünk mindent. Ne aggódj emiatt! A
jövQben nem lesz rá okod, hogy adósságokba verd magad. Ami az enyém, az a
tiéd is.
A férfi az arcához szorította Käthe kezét.
 Nagyon örülök, drágám, hogy nem kell majd a fogunkhoz verni a garast.
Nézd, Qszinte leszek. Ha vagyontalan lennél, bizony várnunk kellene az
esküvQvel. A gázsimból aligha tudnánk ketten megélni.
A lány boldogan felsóhajtott.
 Hála istennek, nem vagyok szegény, így legalább segíthetek rajtad,
mindkettQnkön  mondta vidáman.
Wigand örömmel könyvelte el a hallottakat.
Ó, egek, milyen mesés lehet egyszer adósságok és gond nélkül élni! Most,
hogy megszabadul a hétköznapi gondoktól, végre igazán kibontakoztathatja
mqvészi tehetségét. Szerette volna mindezt meghálálni Káthének, valóban
eltökélt szándéka volt, hogy boldoggá teszi.
Helene Hellmann látszólag megnyugodott. Nem akarta éreztetni
Wiganddal, hogy milyen mély sebet ejtett a lelkén, de a tekintete néha
felizzott, amikor a férfira emelte.
Egyszer az utcán megpillantotta Käthével. Sápadtan, de nyugodtan elhaladt
mellettük, és szertartásosan viszonozta a férfi köszöntését.
 Ugye, ez Hellmann kisasszony volt, Georg?
 Igen.
 Nagyon szép lány, és csodálatosan játszik.
 Szép, azt mondod? Nos, drágám, még csak egy napon sem lehet említeni
veled. A púder és a smink megteszi a magáét. Azt viszont meg kell hagyni,
hogy kitqnQ mqvész.
 Szerettek együtt játszani, ugye?
 Igen, nagyon értelmes, és kiváló érzékkel tud alkalmazkodni a
partneréhez. A színpadon szinte nélkülözhetetlen a számomra.
 Azt meghiszem. És a természete, az milyen? Jó és nemes lelkületq?
A férfi mosolyogva szorította meg a karját.
 Te minden embert jónak és nemesnek tartasz.
 Nem, nem mindet, Georg, de Hellmann kisasszony&
 Hagyd már a csodába Hellmann kisasszonyt, drágám! Inkább mondj
gyorsan valami kedveset, édeset, hiszen hamarosan el kell válnunk egymástól.
Käthe szeretettel, mosolyogva nézett rá. Szavak nem jöttek az ajkára.
 Édes, kicsi Käthe, bárcsak már a feleségem lennél! Még legalább két
hónap van hátra.
Kezet fogtak, s bensQséges pillantással váltak el egymástól.
Wigand elutazása elQtt még egyszer találkoztak Bertholdéknál. A lány elQbb
érkezett. Anna asszony már javában csomagolt, a házban csak nyögdécselést,
sóhajtozást lehetett hallani.
 Ó, hogy az ördög vinné el ezt az átkozott pakolást!  kiáltott oda a belépQ
Káthének.  Ez a mi keresztünk, gyermekem, higgye el! Alig melegszünk meg
valahol, máris szedhetjük a sátorfánkat. És mennyi limlomot kell magunkkal
cipelnünk! Csak egyszer felejtsen el valamit az ember, holtbiztos, hogy éppen
arra lesz szüksége.
Käthe mosolygott a nagy felforduláson. Gyorsan lerakta a kalapját,
kesztyqjét, és habozás nélkül hozzálátott, hogy segítsen Annának.
 így ni, kedves Bertholdné asszony, egyesült erQvel gyorsabban halad a
munka. Pihenjen pár percet! Látom, ott gQzölög a kávé az asztalon.
 Tényleg, meg is feledkeztem róla a nagy kapkodásban. No majd
mindjárt&
Töltött magának egy csésze kávét, és hatalmas sóhajjal egy karosszékbe
vetette magát.
 Hát bizony öreg csont vagyok már.
 Ne mondjon ilyet, Bertholdné asszony! Ha a színpadon áll, egészen
megfiatalodik. Valamikor gyönyörq lány lehetett.
Anna asszony hamiskásan elmosolyodott.
 Mondták ezt elégszer annak idején, gyermekem. Csakhogy elmúltak azok
az idQk. Hatvan felé már úgy érzi az ember, mindennek vége.
Käthe meglepetten kapta fel a fejét. Éppen a fekete bársonyfqzQt akarta
beletenni a kosárba, de megállt a keze a levegQben.
 Ilyen idQs már?
 Úgy bizony, szívecském, jövQre betöltöm a hatvanat. De ne beszéljünk
errQl! A színháznál egyszerqen nem öregedhet meg az ember, fiatalnak kell
tettetnie magát. Rólam is azt hiszik, hogy ötvenéves vagyok. Az öregem meg
három évvel idQsebb nálam. P is kénytelen fiatalabbnak mondani magát, mert
különben gyorsan az ócskavas telepen találná magát. És ha egyikünk sem tud
már játszani, akkor nincs is miért élnünk tovább.
 Ennyire szeretik a hivatásukat?
 Igen, kislány, az évek során összenQ vele az ember. No, de ott látom
közeledni a szíve választottját. Mindjárt itt lesz, hogy elbúcsúzzon magától.
 Csupán rövid idQrQl van szó, hiszen egy hónap múlva én is Chemnitzbe
megyek. Kedves, jó Bertholdné asszony, még mielQtt Georg ideérne,
szeretném gyorsan megköszönni a jóságát. Egy pillanatig sem kezelt
idegenként, és ezt bármennyire is szeretném, soha nem tudom meghálálni.
 Jól van, jól van, gyermekem, szívembQl cselekedtem. Maga kedves, jó
kislány. Ha Chemnitzbe jön, Anna Bertholdra mindig számíthat. Új életében
lesznek majd olyan gondjai, amelyekre egyedül nem talál megoldást. Akkor
keressen fel engem, s ha tudok, segítek.
Käthe szívélyesen megszorította az asszony kezét. Érezte, hogy jó
szándékkal van iránta.
Ebben a pillanatban belépett Wigand.
 Édes istenem, itt még reménytelenebb a helyzet, mint nálam! Örülök,
hogy itt vagy, drágám. Legalább valami szívet melengetQ látványban is lesz
részem a mai napon.
Ezzel karjába kapta menyasszonyát, és gyengéd pillantást vetett rá,
 Anna, Annuska, fordulj már el egy percre! Szeretném megcsókolni a
menyasszonyomat  könyörgött nevetve.
Anna Berthold nem mozdult.
 Eszem ágában sincs. A gardedámi közremqködésemért cserébe hadd
lássak valami szépet! Gyorsan, tegyétek, amit kell, mert Hieronymust hallom
közeledni, és akkor annak a bizonyos csóknak egy helyett már két szemtanúja
lesz.
Amikor Hieronymus belépett, a fiatalok már a harmadik csóknál tartottak.
Käthe pironkodva bontakozott ki Georg karjából, és köszöntötte az öregurat.
Hieronymus mosolyogva megpaskolta a kezét.
 Minden alkalommal úgy tqnik, világosabb, ragyogóbb ez az úgynevezett
szalon, amikor maga itt van, Käthe kisasszony.
 Ugyan hallgassátok már a vén kéjencet, nem átall fiatal lányoknak
udvarolni! Na várj csak, öreg!
 Hallgass már el, Annácska, különben támadásba lendülök, és elmesélem
Käthe kisasszonynak, hogy nem is olyan régen hagytad, hogy ez a fiatalember
a szemem láttára megcsókoljon.
 Milyen szerencse, hogy tudsz hallgatni. Ugye, kislányom, nem hallott
semmit?
 Nem én, semmit  bizonygatta Käthe nevetve.
A fiatalok megbeszéltek még egyet s mást, Bertholdék pedig idQközben
végeztek a csomagolással. Elérkezett a búcsúzás ideje. Anna asszony tréfás,
csúfolkodó szavai átsegítették Qket az elválás nehéz percein.
Georg ezen a napon is hazakísérte menyasszonyát.
Már megszokták, hogy az emberek utánuk bámulnak az utcán. Rodeckék
Käthéjét szinte mindenki ismerte, és a színésszel kötött eljegyzésének híre
természetesen nagy port vert fel a városkában. Az elQadások iránti érdeklQdés
már éppen lanyhulni kezdett, mivel a lakosság mqvészi igénye ki- elégítQdni [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • odszkodowanie.xlx.pl
  • © 2009 ...coÅ› siÄ™ w niej zmieniÅ‚o, zmieniÅ‚o i zmieniaÅ‚o nadal. - Ceske - Sjezdovky .cz. Design downloaded from free website templates