Hohullam Berlinben Dymphna Cusack

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Stephen hirtelen megfordult, �s az ablakhoz l�pett. Amikor megint Joy
el� �llt, az elQzQ esti szorong�s �jra ki�lt az arc�ra.
Feles�ge f�l� hajolt, �s rekedt hangon mondta:
- A gyerekek �let�re esk�sz�m, Joy, nem tudtam, hogy ilyen m�lyre
s�llyedt�nk.
- Elhiszem. De most m�r az se sz�m�tana, ha tudtad volna. Nekem,
ak�r-csak neked, a m�lt �r�kre lez�ródott.
Stephen egy ideig szótlanul �llt, s azt�n megk�rdezte:
- �s ez az asszony? Ez a Heinz?
- Oberheuserrel �s m�g egy orvosnQvel h�rmasban Ravensbr�ckben
vol-tak. Brunhild�t odavitt�k k�s�rleti" c�lokból. Egyszer majd
elmondom a t�bbit.
Hirtelen erQt vett rajta a f�radts�g.
Stephen le�lt mell�je, karj�ba �lelte, ajk�t Joy haj�ra szor�totta.
- Bocs�ss meg, te dr�ga. F�lre�rtettelek. SQt, azt hiszem, sok
mindenben f�lreismertelek.
- Mindketten f�lreismert�k egym�st.
Amikor Stephen megcsókolta, Joy �gy �rezte, mintha csak most
kezdQdne igazi h�zass�guk.
Odalent a kertben Heinz orvosnQ Volkswagenje berregett, kerekei alatt
csikorgóit a kavics. Stephen az ablakhoz futott.
- Berth�t is viszi mag�val.
Szótlanul, egyet�rtQ csendben �lltak az ablak mellett, besz�vt�k az esQ
�ztatta, frissen �sott f�ld illat�t.
Micsoda b�kess�g! Nem is hallatszott m�s hang, csup�n egy seprq
suhog�sa, amint a kert�sz kisl�nya a lehullt leveleket s�pr�gette egy
halomba.
Joy vonakodva t�rt csak vissza a kusza jelenhez, amikor f�rje v�gre
megszólalt:
- �s most mit tegy�nk?
- Utazzunk el, amilyen gyorsan csak lehet - v�laszolta Joy gondolkod�s
n�lk�l.
- �s mi lesz az any�mmal?
B�kess�g? Joy most �gy �rezte mag�t, mint egyik d�lut�n a hajón,
amikor a ciklon k�z�ppontj�ban t�k�rsima v�zen siklottak, de tudt�k,
hogy n�h�ny ór�n bel�l �jból visszat�r az Qrj�ngQ, hull�mokat
korb�csoló vihar.
�s e k�zelgQ vihar elsQ szellQjek�nt Stephen megism�telte k�rd�s�t:
- �s mi lesz az any�mmal?
S mint azon a r�gm�lt est�n a baljós eget kett�has�tó vill�m f�nye, �gy
szikr�zott f�l Joy agy�ban a megv�ltó gondolat:
- Pt is magunkkal kell vinn�nk.
Megszólalt az eb�dre h�vó gong, l�gy hangja �gy sz�llt v�gig a h�zon,
mintha ez a mai nap is csak ugyanolyan nap volna a von Muhler-palota
�let�ben, ak�r a t�bbi.
De amikor a l�pcsQn lementek az eb�dlQbe, m�gis �gy �rezt�k, a palota
visszafojtja l�legzet�t.
Az elQcsarnokban az ingaóra szokatlanul hangosan ketyegett. A szoba-
l�nyok hangtalanul suhantak ide-oda, szem�k titokban �sszevillant. M�g
Hess is nesztelenebb�l j�rt, mint m�skor, arca m�g kifejez�stelenebb
volt.
Az apa m�r ott �lt az asztalfQn, a szok�sos Mahlzeit"-tal �dv�z�lte
Qket, amint azt ide�rkez�s�k óta kiv�tel n�lk�l mindennap tette.
- Mahlzeit - v�laszolta Joy, mintha a vil�gon nem volna m�s probl�ma,
csup�n az, hogy jó �tv�gyat k�v�njon valakinek, aki egy�bk�nt is t�l
sokat eszik.
Az �regember, ha �szrevette is, hogy Bertha, az anya �s Horst helye
ez�ttal �resen maradt, nem tett semmilyen megjegyz�st, ugyanolyan
figyelemmel fogyasztotta eb�dj�t, mint ide�rkez�s�k óta b�rmely m�s
napon.
Joy elQbb az asztal t�lsó oldal�n �lQ Hans k�z�ny�s arc�ra pillantott,
majd oldalv�st Stephenre, aki az apa balj�n �lt �s a megszokott,
tisztelettudó arccal figyelt az �regember szav�ra.
Joy eltolta mag�tól �rintetlen t�ny�rj�t, irigykedve b�multa apósa
rend�thetetlen nyugalm�t; egyetlen szemrebben�s, egyetlen hangs�ly sem
�rulta el, hogy az apa olyan nagy k�r�ltekint�ssel f�l�p�tett vil�ga, �me,
t�gl�ról t�gl�ra, l�p�srQl l�p�sre omlik �ssze k�r�l�tte.
�let�nek leghQbb c�lja meghi�sult. Minden, amit kitervezett, minden,
ami�rt dolgozott, harcolt, kics�szik a kez�bQl. A v�r megtagadja a v�r
szav�t.
Joy akaratlanul csod�lta Qt. Veres�get szenvedni, �s szótlanul tqrni a
veres�g okozta f�jdalmat - valóban eg�sz embert k�vetel.
Az �regember szok�sos módszeress�g�vel t�r�lte meg sz�j�t, m�rtotta
meg ujj�t az ez�stt�lban. Azt�n kez�t a sz�k karf�j�ra t�ve StephenrQl
apj�nak k�p�re pillantott, ahogy ezt mindig tenni szokta, mielQtt f�l�llt
volna az �tkez�stQl.
A szellemi �s testi el�gedetts�g f�nye ma tal�n m�g �l�nkebben
ragyogott szem�ben, mint m�skor.
Ekkor �s csakis ekkor has�tott Joy agy�ba a borzalmas tudat, hogy ami
az �regembert illeti, vil�ga ugyanolyan �p �s �rintetlen.
Huszadik fejezet
Az esQvel elm�lt a ny�r. T�k�letes Qszi reggelre �bredtek, valódi
kir�nduló idQre, bizonys�g�ul annak, hogy Berlin Qsszel a legszebb. A
nap tiszta sugarai megf�rdett�k f�ny�kben a f�kat, kirajzolt�k az �gakat a
halv�nyk�k �gboltra, �ttetszQ arannyal vont�k be a s�rguló leveleket. A
tegnapi zivatar cseppjei m�g ott szikr�ztak a p�zsiton, �s a verebek
sz�rny�nak �rint�s�re gy�m�ntesQt permeteztek a bokrok. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Linki